Az eredeti mű 1880-ban jelent meg.

Nana egy párizsi szajha, akit minden férfi megkíván. A fiatal lány teljes mértékben kihasználja a férfiakat, és romlásba dönti őket.

A regény jórészt párbeszédekből, jellemleírásokból áll, valódi cselekmény nagyon kevés történik benne. Emiatt az első 100 oldal után majdnem fel is adtam az olvasást, mert rendkívül unalmas volt...:(  Aztán elkezdtem látni a regény ívét, ahogy szép lassan mindenki lefelé csúszik a lejtőn, és nagyon megtetszett Zola stílusa is, mert szerintem gyönyörűen és igen érzékien ír a női testről, illetve a csábításról/csábulásról. Így hát kitartottam a végéig, és szerintem megérte. Finoman erotikus irodalom.

Eredeti cím: Cibola Burn

Magyarul 2015-ben jelent meg, elolvastam 2018 márciusában.

Holden kapitányt Avasarala és Fred Johnson az Ilosz nevű (Naprendszeren kívüli) bolygóra küldi, hogy békét teremtsen a Ganymedesről elmenekült telepesek és a nagyvállalati gyarmatosítók között. Eközben tovább bonyolódik a "valaki elpusztította azokat, akik minket akartak elpusztítani"- szál is.

Hát...ez egy könnyen lepergethető regény, olvasmányos mese vagy mi, ugyanakkor rettenetesen idegesítő, hogy a szerzőpáros ugyan felfedezteti az emberiséggel a Naprendszeren túli világot, csak éppen kb. semmit nem mutatnak meg ebből, pontosabban csak egy minimális szeletét. Jó-jó, nyilván oda megyünk mi is, ahova az örök főszereplő Holden kapitány, na de könyörgöm, akkor a kötet elején és végén ne tekintsünk ki, és ne dühítsük fel az olvasót azzal, hogy miközben fejezeteken keresztül egy abszolút mellékszálas biztonsági csapat kiképzéséről kellett olvasnia, az űr egy másik pontján egy egész bolygó fennmaradása került veszélybe!! Bah...

Sajnos ez a rendkívül szűk nézőpont már a többedik kötetet jellemzi, emiatt nincs is kedvem megvenni a következőket...:(

Vigyázat, spoiler!

Még egy mínusz...Elvi reménytelen szerelmének feloldása...hát azért egy kis drámát be lehetett volna vállalni...milyen könnyű lenne az élet, ha minden viszonzatlan szerelem úgy oldódna meg, hogy a szerelmes fél rájön, hogy nem is szerelmes, csak szex kell neki! jhajja!

Eredeti cím: Mad About the Boy

Magyarul 2014-ben jelent meg, elolvastam 2018 januárjában.

Bridget 51 éves, két kisgyerek édesanyja és újra párt keres. Ennyi:)

Igen, tényleg ennyi a történet dióhéjban.:D  Ismerve a korábbi Bridget Jones könyveket, ugyanazt vártam most is: könnyed kikapcsolódást, humort, romantikát. Ezt abszolút meg is kaptam. Nagyon szeretem Bridget csetlő-botló karakterét, hogy olyan helyzeteken tud viszonylag könnyedén túllépni, amiken én valószínűleg még évtizedek múlva is rágódnék...Bár a regény szerint 51 éves, inkább harmincasként viselkedik, így könnyű volt azonosulnom vele, erre a gyerektéma (bár nekem kisebb van és csak egy) még inkább rásegített. Noha kritikaként (https://www.nlcafe.hu/szabadido/20140306/bridget-jones-naploja-3/) megkapta a karakter, hogy nem lehet érteni, mit csinál egész nap, mikor dolgoznia nem kell, a gyerekek már iskolásak és háztartási segítsége is van, nekem kifejezetten felszabadító volt látni, hogy lám-lám Bridget még így sem szupermami...

És persze az is jó a könyvben, hogy van benne egy szép, izmos harmincas pasi, no meg egy szép, izmos ötvenes is, hogy mindenkinek jusson ;)!

Eredeti cím: Sorgenfri (norvég)

Megjelent 2002-ben, a magyar kiadás (Animus Kiadó) 2013-ban. Elolvastam 2018. januárjában.

Harry Hole (ejtsd: Hari Hule) rendőrnyomozót egy régi szeretője vacsorázni hívja. Másnap reggel Hole a vacsorából semmire sem emlékszik, viszont a régi szeretőt holtan találják. Miközben Harry egyre jobban belekeveredik ebbe az ügybe, egy bankrablás kapcsán is nyomozni kezd, ahol a pénztárost hidegvérrel meggyilkolták.

Első találkozásom Nesbøvel (ejtsd: Neszbővel), és nyomozóalakjával, Harry Holéval. Mivel számomra a krimit eddig Agatha Christie (Poirot, Miss Marple), Conan Doyle (Sherlock Holmes) és Raymond Chandler (Philip Marlowe) jelentette, teljesen meglepett Hole alakja, nem találok rá jobb szót, egyszerűsége. Ugyanis Harry Hole nem más, mint egy rendőrnyomozó, akinek ugye az a munkája, hogy nyomozzon...nem lángész, nem különc, még csak nem is magánhekus.. Szerethető (nekem kicsit Columbos) figurájának egyetlen "különlegessége", hogy alkoholista, bár épp száraz.

A regény története komplex és izgalmas. Lassan, lépésről lépésre áll össze a mozaik, az a fajta krimi, ahol csak egy icipicivel tudunk többet a főhősnél, de ez épp elég ahhoz, hogy ne legyen nyugtunk (egy ideig)...hozzájárul ehhez az is, hogy az író néha különleges nézőpontokból mutatja be az eseményeket, ez nekem nagyon bejött. A karakterek érdekesek, könnyen elképzelhetőek, és jó látni, hogy a norvégoknál is csak ugyanúgy működnek a dolgok és az emberek, mint itthon:)  Az oslói környezetbe kicsit nehéz volt belehelyezni magam, de szerencsére enélkül is működött a történet (a személynevek megfejtése már más tészta volt pl.ffi/nő- e az illető...azért sikerült:))

Ami hiányzott az a varázslat, a misztikum, amit a fent említett krimikben megszoktam. Úgyis mondhatnám, hogy Nesbø könyve az én ízlésemnek egy picit túl technikai az állandó videofelvétel elemzéssel...(bár erre mondhatná valaki, hogy Sherlock Holmes meg állandóan lábnyomokat vizsgál, meg pl. sarat...) És igen, már a könyv elolvasása előtt kérdés volt bennem, hogy 500 oldalon keresztül tud-e feszült lenni egy regény, és nagyon közel járt hozzá, de azért volt egy holtpont, úgy középtájt. A végére pedig személy szerint nagyon elfáradtam, túl sok lett az elvarrandó szál, és már nem nagyon tudtam ki kivel van, visszalapozni pedig lusta voltam...

Egy dolgot még a végére...engem kifejezetten idegesítettek azok az ismeretterjesztő szövegek, amik cél szerint a történet megértést segítették, mert valahogy unalmasnak, lexikonszerűnek éreztem őket, idegennek a regényben.